Ismet le kellet jonnom netezni, hogy irjak Geraldnak, ausztral baratunknak, akivel remelheoleg talalkozom majd Xiningben. O kb 7 eve lakik ott, es nagyon jol ismeri a helyi kissebsegeket, es biztos lesz egy-ket jo tanacsa, arra vonatkozolag, hogy hogyan tevekenykedjek majd Henan megyeben, az eltibetiesedett mongolok kozt. Hogy miert megyek oda, majd lassan kiderul, ha kovetitek a blogot.
Van meg egy-ket dolog, amirol nem irtam. Mivel a vonatom ugyanaznap indult, mint amikor megerkeztem Pekingbe, nem sok idom maradt jarkalni a varosban. Eloszor emlentem a Qianmen kornyekere, hogy penzt valtsak. Sajnos a 4 evvel ezelotti penzvalto hely, a hires Tongrentang gyogyaszati kozpontban megszunt es ezert egy masikat kellet keresnem, ami Kinaban nem olyan egyszeru. Nem ertem, hogy miert nincsenek penzvaltok ebben az orszagban, foleg a Qianmen kornyeken, ahol rengeteg a kulfoldi turista. Csak bankban valthatsz penzt, s ha nem tudsz kinaiul az is nehez. Szoval ahogy kersgeltem, lattam, hogy az egyik kis utcaban kisebb tomeg gyult ossze es vmi borzalmas zenere tancolnak. Ahogy kozelebb ertem lattam, hogy negy-ot alak hagyomanyos a kinai operakban lathato jelmezben, a fejukre oriasi, mintegy 80 cm- hosszu es vagy fel meter szeles muanyag fejet huzva, kezukben mikrofonnal enekelnek es tancolnak. A froccsontott muanyag fejek napszemuveget viseltek es gusztustalan kismalac-rozsaszin szinuk volt. A zene valami alpari diszkozene volt, rekedtes enekhanggal vegyitve. A figurak mellet egy pocakos kopasz ficko tapsolt es ritmikusan lotyogtette petyhudt testet. Akkora suttyosag volt, hogy azt szavakkal nem tudom visszaadni. Sajnos nagyon siettem (igy is epp elertem a vonatot) ezert nem alltam le a kameramert vagy fenykepezogepert kotoraszni, de ha ismet Pekingben leszek mindent megteszek, hogy ujra lassam a produkciot.
A vonaton mondanom sem kell, nagy feltunest keltettem, mindenki velem akart beszelgetni. Erdeklodtek pl., hogy milyen a magyar penz, de azt nem tudtam nekik mutatni. Elovettem egy 5 eurost, amit aztan elolrol, hatulrol lefenykepeztek, sot ket 5 eurost meg is vettek tolem, a hivatalos arfolyamnal valamivel magasabb aron. Az egyikuk egy 23 eves srac volt, aki nagyon megorult annak, hogy a kinai "csaladnevunk" (kinaiul xing) azonos. Ot Mayufeng-nek hivtak, az en Kinaban hasznalatos nevem pedig Majia (A Matyasbol). Mayufeng egy Qiangda de neixin angolul Strong Heart c. konyvet olvasott az uton, ami arrol szol, hogy hogyan legyen megingathatatlan onbizalmunk, es hogyan ervenyesuljunk ebben a kuzdelmekkel teli, vad vilagban. Ugy veszem eszre, a kinaikat rendkivuli modon foglalkoztatja ez a tema, a konysvesboltok csupa ilyesmivel vannak tele. Mikor a konyverol kerdeztem Mayufeng azt mondta, hogy amit ebben irnak az nem csak egy szemelyre, de orszagokra is alkalmazhato. Szerinte ahhoz, hogy egy orszag nagyhatalom legyen nem eleg az anyagi alapu toke, kultura is kell. Ugy erezte, valami nagyon melyet mondott es kisse elerzekenyulve atadott nekem egy picike, Maot abrazolo kituzot es hozatette: A mi negy vezetonk, Mao emblemajat adom neked. Egyebkent Mayufeng jo arc volt, kifejezetten erdeklodott az okori kinai tortenelem irant.
