Samanok tegnap...
Ilyen azt hiszem, meg nem volt a tortenelemben: tegnap 4 horcsin samannal is sikerult talalkoznunk, es mindegyikuk kozlekeny is volt, harman kozuluk samankodtak is, sot, megengedtek, hogy folvegyuk, ugyhogy rendkivul sikeres napot zartunk. Node kezdjuk az elejerol...
Reggel koran keltunk, hogy elozo napi igeretunkhoz hiven elmenjunk Liu Jin Shan samanhoz, aki nagyon szivelyesen fogadott, de a kerdeseinkre nem szivesen valaszolt, mondvan, hogy csak delutan lehet samankodni, es majd akkor kerdezhetunk. Vartunk tehat ropke 2 orat, aztan amikor mar nem birtuk a varakozast, mondtuk, hogy meglatogatjuk azt a csaladot akikkel elozo nap osszeismerkedtunk (ok azok, akik meseltek nekunk a saman eloeleterol, illetve azt is elmondtak, hogy nem hisznek az ilyen babonakban, mert keresztenyek... Nem gondoltam volna...), aztan majd delutan visszajovunk. Igy is lett. Csodalkozasunkra a saman beultetett a kocsijaba, es elmentunk nemtomhany helyre (tobbek kozt elvittek kajalni is - es persze nem hagytak, hogy fizessunk), aztan vegul kikotottunk az egyik tanitvanyanal (huszon-valahany van neki). Itt megint vartunk tobb orat - a samanunk vejere, aki kameraval folveszi a szertartast. Mig uldogeltunk es vartunk, egy-ket informaciot azert sikerult kiszedni a samanbol, illetve a tobbiekbol (megint voltunk vagy tizen) a horcsin samanizmus mibenleterol, am a legtobb dolgot csak a szertartas utan mondtak el. A szertartas igazabol nem is egy, hanem ketto volt, mert eloszor csak az egyik esett transzba, a masik pedig enekkel es dobbal kiserte, utana pedig csereltek. Mig vartunk a vore (aki egyebkent matektanar a helyi mongol iskolaban), folhivtak egy embert, hogy ha meg akarja gyogyittatni magat, akkor jojjon, mert most lesz a szertartas, am az urge megse jott el, ugyhogy nem gyogyito, hanem amolyan "szellemeket megvendegelo" szertartas volt, aminek a vegen lehetett kerdezni a szellemtol. Termeszetesen minket is bevontak: amikor megerkezett a szellem (mongolul "ongon", de itt sutgen-nek is hivjak) es bemutatkozott (ilyenkor elmondja a nevet, a korat peldaul), minket is bemutattak neki a tobbi resztvevovel egyetemben. A kerdesek feltevesenel mi voltunk az elsok, akik kerdezhettunk (bar nem igazan van olyan dolog, amit egy ongontol szeretnek megtudni, ilyenkor mindig venni kell a lapot es az o szabalyaik szerint viselkedni): ebbol kiderult, hogy megfaztam (ami igy is van), illetve, hogy 29 evesen fogok szulni (ez majd elvalik), meg meg azt, hogy a hazafele utunk rendben lesz.
A szertartas eleg keson ert veget, de a samanunk meg ragaszkodott ahhoz, hogy elvigyen minket meg egy masik, 80 eves bacsihoz, aki 13 evesen lett saman. Kb. egy orat mentunk kocsival, esett az eso, alig talaltuk meg a helyet, aztan pedig megakadt a kocsi a sarban, ugyhogy eleg kalandos volt, de vegul megerkeztunk a bacsi hazahoz, ahol termeszetesen mindenki aludt mar, de nem baj, mongol modra felkeltettuk. Mivel igen rossz az egeszsegi allapota, nem nagyon faggattuk a bacsit - kb. 20 percet vettunk fel vele, tobbek kozt a szellem-elbocsato eneket. Mint kiderult, egyebkent, ez a bacsi reszt vett a hagyomanyos horcsin samanbeavato szertartason, a yusen dawaa (kilenc hago) - a masik ket saman nem. Aztan meg egy samanhoz elvittek, aki szinten samankodott nekunk, de ekkor mar meglehetosen faradtak voltunk az egesz napos hajciho utan, ugyhogy kicsit kevesebbet kerdeztunk, de a felvetel nagyon jol sikerult, es kulon jo, hogy mig az elozoek fekete samanok voltak, ez utobbi feher, ugyhogy most mar mindket oldalrol vannak adataink.
es ma...
ugyan alig aludtunk valamit, reggel fel 8kor megjelent a szallodaban az eposzmondo csavo (akinek az felesegetol/anyukajatol - nemtom megallapitani - megtudtuk, hogy hol lakik a saman), hogy o akkor most horcsin, mangaszos (a mangasz a mongol mesekeben a gonosz szorny) meseket fog nekunk mondani. Mondtuk, hogy, oke, tegye, de talan egy kicsit kesobb... Azt is mondtuk, hogy majd mi elmegyunk hozza, de annyira lelkes volt, hogy nemsokara megint o maga tert vissza - Liu Jin Shan-nal es a tanitvanyaval (Gowaa) egyetemben. Ekkor megint betuszkoltak a kocsiba, es elmentunk az eposzmondo-orvos lakasara, ahol rovid beszelgetes utan elkovettem azt a hibat, hogy megkerdeztem, hogy a fogason logo ruhak hagyomanyos horcsin viseletek-e. Kiderult, hogy azok, es hogy a barataink legfobb vagya, hogy minket is beoltoztessenek. Hurra. A kovetkezo par orat horcsinnak oltozve toltottuk. Mindehhez meg az is ratett egy lapattal, hogy a kedves barati beszelgetes soran megemlitettek (legalabb 1 orat beszelgettunk errol), hogy a szertartas soran a szellemet meg kell lepni valamifele ajandekkal, es hat a korabban itt jart ket japan es egy amerikai kutato (akik egyebkent tolmaccsal jottek, mert nem tudtak olyan szepen mongolul mint mi) ezer, illetve ketezert yuant fizettek egy-egy szertartasert, mert ugyebar az ongon elvarja az ajandekot. Ezek utan persze mar kevesbe voltunk vidamak (ez azt jelenti, hogy az osszes embernek, akivel tegnap es ma talalkoztunk, mind penzt kell adni - persze nem ezer yuant, mert akkor a maradek 3 hetben vegig csoveznenk es eheznenk - de legalabb egy szazast, illetve Liu Jin Shannak biztos meg tobbet is. Kicsit haragszom ezekre a gazdag kutatokra, mert marekszammal szorjak a penzt, mi meg idejovunk, ugyan lukas a ciponk, de kulfoldiek vagyunk, tehat gazdagok, ugyhogy ha barmit kutatni akarsz, fizess!), de persze jo arcot kellett vagni az eposzmondonk ripacskodasara is (mert sajnos olyan rossz eloadast nyomott le, amilyet meg eletemben nem lattam. a mese biztos horcsin mese, de ahogy eloadta... A moriin huurja - a hagyomanyos mongol lofejes hegedu - olyan hamis volt, hogy megfajdult tole az ember feje, utana pedig... Szoval leginkabb a Sas-kabarera hasonlitott. Gondolom, mindenki erti, hogy ez az en szambol/tollambol semmi esetre sem dicseret). Aztan meg megint megetettek bennunket, de kicsit keseru szajizzel ettunk - arra gondolva, hogy mennyi penzt fognak tolunk legombolni, es hogy barmit, amit tesznek, a penz remenyeben teszik. Plane, hogy Liu Jin Shan az elejen megmondta, hogy nem ker tolunk penzt. Kar erte... Ezek utan probaltunk olyan gyorsan megszabadulni toluk, ahogyan csak lehetett - epp azzal az indokkal, hogy surgos internetezni-valonk tamadt. Par ora mulva viszont megint kell veluk talalkozni, hogy odaadjuk nekik a penzt - kivancsi vagyok, mit fognak szolni a szazasokhoz (szerintem nem fogjak megerteni, hogy mi nem tudunk annyit adni mint a japanok es az amerikaiak. Gondoljatok arra, hogy 100 yuan itt egy szallasunk egy napra).
Persze megertem, ha penzbe kerul, meg minden (ugyan Mongoliaban sosem kertek penzt tolunk gyujtesert - altalaban ajandekot vittunk nekik), de legalabb megmondanak elore, es nem ilyen sunyi modon adnak tudtunkra az igenyuket... Azert az vigasztal, hogy tenyleg nagyon jo gyujtest vegeztunk - ilyen meg nincs Magyarorszagon.
A nap rejtelye:
A legtobb ember, akivel talalkozunk, kinaianak nez minket. Hogy lehet ez? A megfejteseket megint kommentekben varjuk. Jutalom: birkabel.
