Gorlos samanok marpedig leteznek...
...csak sajnos mi nem talalkoztunk veluk... Pedig ma reggel - 4 napos kenyszerpiheno utan - vegre folkerekedtunk, es elbuszoztunk Mengtu-ba, ahol az allitolagos samanok laknak. Persze a buszozas megint nem volt nagyon egyszeru, mert Mengtu olyan metropolisz, hogy nem megy oda semmilyen jarmu, a busz is csak "atszalad" (ez azert idezojel, mert rendesen kb. 40-el mentunk, ugyhogy 2 ora alatt sikerult elerni a Songyuantol 84 km-re levo falkucskat) rajta, ugyhogy meg kellett vennunk a jegyet a kovetkezo nagyobb varosig, es megkerni, hogy utkozben engedjenek majd leszallni Mengtuban. Persze nem reggeliztunk, meg semmi ilyesmi, gondolvan, hogy majd ott eszunk, de Mengtunak meg csak egy kajaldaja sincs, sot, amikor boltot kerestunk, akkor valakiknek a hazaba iranyitottak, ami ugy nezett ki, hogy bementunk, es a szobaban talaltunk az agyon fekve, TV-zgetve egy egesz csaladot, a polcokon meg volt nehany virsli, uccsi, illetve egy-ket kekszfele. Szoval ilyen a bolt... A kozelben van egy kis mocsaras-tavas videk, szikrazo napsutessel, ragyogo vizzel, kacsakkal, libakkal, bekakkal, benzinkuttal, gyarral, es bohom-nagy teherautokkal, ugyhogy jol le is telepedtunk, hogy mig elfogyasztjuk a virslit es a mezes-mogyoros kekszet (mert sos keksz nem nagyon van Kinaban), gyonyorkodjunk a tajban. Kulonben se nagyon siettunk megkeresni a samanokat, mert ugyis csak delutan hajlandoak valami erdekeset csinalni, addig meg vendegeskedni kene, ami igy felig-gyogyultan plane nem hianyzik. Aztan olyan 2 ora korul ravettuk magunkat, hogy elinduljunk samant vadaszni: talaltunk egy gyereket, aki eleg keszsegesnek bizonyult, mondta, hogy az az ember, akit keresunk, a rokona (de sajnos csak a vezeteknevet tudtuk egyebkent), ugyhogy el is vitt minket hozza - utkozben persze puszta megjelensunk olyan meghokkenest idezett elo a falusiakban, hogy egy motoros peldaul kis hijan belement az arokba. Itt sem jart meg kulfodli elottunk. Kerdezgettek is (persze csak odakiabalva, mert kozel nem mertek jonni) a csavonktol, hogy mifele embereket kiserget itten, mire a gyerek azt valaszolta (kinaiul), hogy kulfoldieket, akik jobban tudnak mongolul, mint o maga - ezen persze jot nevetett, de mi azert orultunk volna, ha tud rendesen mongolul. Na mindegy, vegul eljutottunk a hazba, ahol megintcsak elkerekedett az emberek szeme, plane akkor, amikor mondtuk, hogy mi a samannal akarunk talalkozni. Egyszeruen nem akartak elhinni, hogy mi samanokrol beszelunk, es mondtak, hogy itt olyan nincs, egy se, es hogy a kornyeken mindenki buddhista. Olyannyira tiltakoztak, hogy az mar szinte gyanus volt... De nem volt mit tenni, el kellett hinnunk, hogy tenyleg nincs. Azert egy picit beszelgettunk veluk, es jol megfigyeltuk, hogy a gorlosziban is van interdentalis sz (egyszerubben fogalmazva: ok is poszek), illetve megkerdeztuk, hogy ok minek tartjak magukat: gorloszinak, belso mongolnak, vagy minek, es hat azt valaszoltak, hogy ok horcsinok... Szoval igencsak hajlunk arra, hogy nem nagyon van ertelme ugy beszelni roluk, hogy vannak horcsinok, meg gorloszok (ahogy eddig tettuk), inkabb azt kene mondani, hogy elnek horcsinok Gorloszban is. Mar csak az volt a kerdes, hogy hogy jutunk vissza Songyuanbe, mert ugyebar Mengtuban nincs busz. A megoldas az, hogy kiallsz az utra, es ha jon egy busz a kovetkezo nagyvarosbol, ami Songyuanbe tart, leinted, es bar lehet, hogy nincsen hely, kapsz egy kisszeket, amin megprobalhatod tulelni azt a ropke par orat, mig elersz a celallomashoz. Megjegyzendo, egyebkent, hogy elgtobbszor nem is a rossz utviszonyok miatt tart sokaig eljutni valahova, hanem azert, mert utkozben barki leintheti a buszt - sot, miutan megtelt, meg kulon keresnek utasokat a kisszekekre is, melyeken azutan kenyelmesen elnyomorognak a sorok kozt az emberek - ez akkor a legjobb, ha meg poggyaszuk is van, ugyanis ez legtobbszor egy legalabb 200 literes zsak... Node visszaterve hazautunkra, hiaba vartunk egy orat (persze mindenki azt mondta, hogy mindjart jon a busz, meg azt is, hogy majd kettokor, mire mondtuk, hogy mar harom ora mult, mire meg o azt mondta, hogy igen, haromkor jon), csak nem jott semmi, ugyhogy megunva a kacsak es libak fenykepezeset, leintettunk egy - szerencsenkre - arra jaro taxit, aminek a soforje olyan jofej volt, hogy 100 yuan helyett 20 hozott el minket Songyuanbe. A busz egyebkent kettonknek 56 volt...
Gorlosz samant tehat nem talaltunk (de ha van valaki, aki eleg bator, hogy nekivag, akkor szivesen eligazitjuk), es mar nem is fogunk, de mivel itt van kozelben a Chagan Hu (azaz feher to), melyrol azt mondjak, hogy nagyon szep, raadasul mongolok is elnek a kornyeken, holnap kirandulos napot tartunk, aztan visszamegyunk Tongliaoba a masik xusuu-ba (a megye es a jaras kozti kozigazgatasi egyseg, amire most nem tudok hirtelen magyar megfelelot), hatha megtalaljuk meg azt a ket horcsin samant, akikrol meg tudunk.
.jpg)
