Qinghai

A 2008-as kínai kutatóutunk publikus naplója.

Friss topikok

  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): Ha legközelebb Magyarországról kérdeznek, előadhatnád nekik ezt: archive.wul.waseda.ac.jp/kosho/ni... (2012.08.26. 04:48) Vissza Xiningbe
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): Kamakurában volt az, hogy találtam egy tibeti boltot, ahol imazászlókat, könyveket stb árultak. Az... (2012.07.24. 02:17) Henan Mongol Autonom Korzet
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): 謝謝! Érdekes, hogy ennek a  伽-nak 3 olvasata is van: qié, jiā és gā :) (2012.07.15. 14:39) PEKING-LANZHOU 2
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): Örülök, hogy frissül a blog! (2012.07.14. 17:21) 2012 - Henan
  • wannee/mayaa/du/ yaru (törölt): Tipikus kínai játékbaba :) (2012.07.14. 17:18) PEKING-LANZHOU

Linkblog

HTML

Ismét Xiningben

2012.10.01. 18:46 | Suska | Szólj hozzá!

Mikor kiderült, hogy nem juthatok el Halejingbe, nem tudtam mihez kezdjek. Ha nem kellene az indulás előtt 10 nappal megvenni a vonatjegyet vissza Pekingbe (elkapkodják), akkor maradhattam volna még Kisin környékén. Visszamenni azonban nem láttam túl sok értelmét, viszont volt még kb. 10 napom, amit valahol a környéken, mondjuk Xiningtől 3-400 kilométernél nem messzebbre akartam eltölteni. Ilyen távolságban, azonban sehol sem voltak mongolok, kivéve Halejinget. Először úgy gondoltam, átmegyek Gansu tartományba, Zhangyebe, ahol már 2008-ban jártunk, és onnan továbbmegyek egy Pingshanhu nevű mongol faluba, a Belső-Mongol határhoz. Az út Zhangyebe, aztán onnan Pingshanhuba, és mindez vissza, viszont túl sok időt vett volna el. Hanyattfeküdtem az ágyon, elővettem a térképet és hosszasan nézegettem, hátha eszembe jut valami. Az mongolok lakta területek mind túl messze voltak. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha mongvorok közé mennék, mondjuk Minhebe. Aztán rájöttem, hogy nem lenne sok értelme, hiszen nem tudok mongvorul, és már jártam is náluk 2007-ben és 8-ban. Nem sok értelmeset tudnék ott alkotni. Egy kicsit elidőztem a szememmel Xining közvetlen környékén. 20 kilométerre délnyugatra van a híres Kumbum (kínai Ta'ersi) kolostor. Mikor 2007-ben jártunk itt, összefutottunk néhány mongollal és arról is hallottunk, hogy a kolostorban van egy kifejezetten mongol zarándokok számára üzemeltetett olcsó motel. Mi lenne, ha a Kumbumba mennék? - Merült fel bennem a kérdés. Igaz, hogy ott nem élnek mongolok, viszont nagyon sokan látogatják a kolostort. Vadászhatnék mongolokra a Kumbumnál - gondoltam. Az út mindössze fél óra, és 6 jüanba kerül. Eldöntöttem, nem szarozok tovább, a Kumbumba megyek. Másnap reggel elmentem vonatjegyet (Xining-Peking) venni a vasútállomásra. A Zhuanxian, (azaz körjárat) 2-es busszal kellett mennem, egyik végállomástól, a másikig. Kb 9-re értem oda, végigálltam a sort, és közben néztem a kijelzőt, ami azt mutatja, melyik járat mikor indul, és hány hely van még rajta. Kínában a következő kényelmi fokú vonatjegyek léteznek: puha fekvő (ruanwo), kemény fekvő (yingwo), puha ülő (ruanzuo), kemény ülő (yingzuo) és hely nélküli (meizuor), ami azt jelenti, hogy felszállhatsz a vonatra, oszt majd megoldod valahogy. Ez utóbbiból is csak meghatározott számú jegyet lehet eladni.  A puha fekvő és puha ülő helyek viszonylag ritkák, és számomra feleslegesek is, hiszen a puha fekvő luxus és a kemény fekvő is épp elég kényelmes. Hosszú távon, mint pl. Xining-Peking, a kemény fekvő a legjobb választás. A kijelző 10 napra előre mutatta az összes járatot és Pekingbe minden nap volt egy vonat, de mindegyik csak kemény ülős kocsikkal közlekedett. (Az út 26 óra, ha jól emlékszem Shanghaiba sem volt "fekvős" jegy). A sokkal közelebbi Ge'ermuba, ami kb 5-6 órára lehet Xiningtől, volt fekvő osztály. Végül  nem is tudtam a jegyet egyből megvenni, mert a vonat 08.02-án délután indult, és ezért vissza kellett mennem délután, csak akkor "nyílt meg" a rendelés.  Délután háromig, nézelődéssel és vásárlással töltöttem az időt. Megnéztem egy idegen nyelvű könyvesboltot, ahol találtam román és lengyel nyelvkönyveket. Xiningben, a Tibeti-Fensíkon! A gyerekeknek vettem egy szatyor kisautót egy bevásárlóközpontban és felmásztam a Nanchansi "Déli Meditációs Kolostor"-hoz, fényképezgetni. Ahogy felértem a hegy tetejére, ahol a kolostori épületek elfogytak, odkiáltott nekem egy ember messziről, hogy vegyek dinnyét.  A hegytetőn, gyümölcsöt, édességet, szélforgót, játékokat árultak. Nem kérek dinnyét - válaszoltam. Mire a fickó megkérdezte, hogy miért.  Túl nehéz - mondtam és leültem egy huplira, ahonnan jó kilátás nyílt a városra. A fickó  utánam jött és leguggolt mellém beszélgetni. Kiderült, hogy nem is ő árulja a dinnyét, csak meg akart szólítani valahogy. Mint mindenkit, őt is az érdekelte, hogy honnan jöttem és mit csinálok Kínában. Furcsa kiejtéssel beszélt, nem úgy, ahogy Xiningben szoktak. Mikor halottam, hogy egy -C- helyett -CH-t ejt, tudtam, hogy észak-keleti. Liaoningből jött a családjával kikapcsolódni Qinghaiba. Egy darabig beszélgettünk a kínai és európai építészet jellegzetességeiről; megállapítottuk például, hogy a kolostor épületei kínai stílusban épültek, míg a belváros toronyházai ugyanolyanok, mint  Európa és Észak-Amerika toronyházai. Ennél sokkal többre egyikünk sem mert vállalkozni, ami az építészetet illeti. A lényeg, hogy egyetértettünk és folytathattuk a beszélgetést valami másról. Új ismerősömet leginkább a világgazdaság és a külpolitika érdekelte. Mint mindeki, ő is először Magyarország gazdasági ereje és politikai hatalma iránt érdeklődött, s mint mindenki másnak neki is elmondtam, hogy Magyarország egy kis ország, melynek nincs nagy hatása a világpolitika alakulására és az utóbbi években gazdaságilag is kifelyezetten gyengén teljesít.  "De azért gazdagabbak ott az emberek, mint nálunk Kínában ugye?" Kérdezte önsanyargató kíváncsisággal. Nem mondanám - feleltem. A magyar átlagfizetés magasabb, mint a kínai, legalább is ha a Qinghai-Gansu vidék béreit nézzük, de nem jönnek ki belőle sokkal jobban a magyar emberek, mert a lakhatás, meg a rezsi olyan magas, hogy sokaknak épphogy ételre futtja a maradékból.Úgy éreztem kínai barátom nem hisz nekem és azt gondolja túlzott udvariasságból direkt negatív képet festek saját hazámról, nehogy ő rosszul érezze magát. Máshogy próbálkozott; megkérdezte jártam-e már Oroszországban. Jártam - mondtam. "Gazdag ország?" - kérdezte faggató hangnemben. Hát sajnos ezt sem tudom egyértelműen megmondani, bizonyos szempontból nézve gazdagnak tűnik, más szempontból, pedig szegénynek, de nem értek a gazdasághoz, úgyhogy nem tudom. Mindenesetre, nem tartozik a világ legszegényebb országai közé, az biztos - válaszoltam. "Na de az emberek - hogy láttad - gazdagabbak mint a kínaiak?" - kérdezte már perverz mazochizmussal a tekintetében. Láttam rajta, hogy várja, mondjam már ki, hogy valakik gazdagabbak mint a kínaiak, hogy kéjes örömmel  gyötrődhessen a megalázottságtól. Nem volt esély a jó válaszra. Végül azt mondtam, nem tudom, én erre nem nagyon figyeltem. Végül felhozta Japánt, és megkérdezte, hogy ott jártam-e már. Nem - mondtam. "És kiket szeretsz jobban, a japánokat, vagy a kínaiakat. Ezen még nem gondolkoztam, nekem mindegy -feleltem. Elmagyarázta, miért rosszak a japánok, Nanjingi mészárlás 1937, Manchuko és végül Diaoyudao, a szigetcsoport (japánul Senkaku), ami mindig is a kínaiaké volt, és a japánok most el akarják venni tőlük. Kínába indulásom előtt nem sokkal hallottam a hírekben, hogy ismét valami konfliktus van a két nemzet közt, az olajat rejtő szigetek okán, többet azonban nem tudtam a dologról. "Diaoyudao elvitathatatlan, a miénk. Harcolni kell érte, háborút kell indítani a japánok ellen. Ezt a kínaiak 80%-a így gondolja" - mondta indulatosan. "Te mit gondolsz" - kérdezte. Nem lehetne békésen megoldani? - kérdeztem. "Nem. Szerinted a kínaiaké vagy a japánoké a Diaoyudao?" - kényszerített állásfoglalásra. Nem tudom, - mondtam, nem vagyok járatos ebben a témában, meg nekem végül is mindegy kié lesz a szigetcsoport. Nem volt több kérdés, beszélgettünk még egy darabig, Kína legvonzóbb helyeiről, majd megkérdeztem mennyi az idő, és idő volt. Indulnom kellett visza a pályaudvarra, hogy végre megvegyem a vonatjegyet.

A bejegyzés trackback címe:

https://qinghai.blog.hu/api/trackback/id/tr484735028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása